Csuka és süllő lehet a fagyban a lékhorgászok zsákmánya

Több mint egy évtizedes kihagyás után ismét horgászbörzét rendezett a Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület. A zord téli hidegben csak kevesen mennek el lékhorgászni, ám tapasztalat-, illetve felszereléscserére ilyenkor is van igény.

Tovább a Szegedma.hu oldalára >>>

Nyugat-Európában az utolsó 8-10 évben nem jelenik meg úgy halászati vagy horgászati folyóirat, hogy ne taglalja a kormoránok okozta károkat. Hazánkban még csak szórványosan beszélünk a kérdésről, de a kormorán súlyát, károkozásának közvetlen hatását, terheit a haltermelők és a természetes vizek hasznosítói viselik.  Tovább >>

A rozsdás, hatvan éves Csoda márkájú bicikli nehezen cipelte a terhet, vén volt már, mint a gazdája. Még suhanc korában vette, akkor is kéz alatt, ötven forintot fizetett érte, ami akkoriban nagy pénz volt. A csomagtartó pálcáját kétszer hegesztették, a pedálokat, gumikat csak a Jóisten tudja hányszor cserélte már, de a váz, az erős váz bírta. Nem bírt már betekerni a Szilvásba, csak tolta az öreg jószágot.

A szigort üdvözli és példaértékűnek tartja a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.

Letöltendő börtönbüntetésre és vitorlásuk elkobzására ítélte a bíróság a Balatonból harcsát „gereblyéző” rapsicokat.

Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület

Az egyesület irattárában fellelhető dokumentum egy jegyzőkönyv 1936-ból, mely a Sporthalászok Egyesületének tulajdona. Ennek megalakulása 1935. június 11. napjára datálható. Az első ügyvezető elnök Moldovay Kálmán ny. csendőr alezredes. A december 8.-án megtartott közgyűlésen Moldovay rámutat, hogy „a horgászat testet edző, és léleknemesítő hatására, amelyet a társadalom minden rétege, tudósok, államférfiak, írók, művészek, katonatisztek, tisztviselők, iparosok és munkások egyaránt kultiválnak. A munkában kifáradt test új energiát, a szellem pedig frissességet, rugalmasságot kap a víz menti, tiszta levegőn. E nemes sport iránt mutatkozó érdeklődés hívta létre a szegedi Sporthorgászok Egyesületét"? (Részlet: Egykori jegyzőkönyvből). Az egyesület elnökévé Dr. Ditróy Gábor egyetemi nyugalmazott rendes tanárt, helyettes elnökké Kirchlechner István nyugalmazott ezredest, ügyvezető elnökké pedig Moldvai Kálmánt választják. Az egyesület első célja vizet szerezni. Ezzel kapcsolatban az egyik egyesületi tag ( Sinkó István ) indítványozza hogy az elnökség tegyen lépéseket: "A Szeged város tulajdonát képező állóvizekből egyet-kettőt a nyilvános árverés alól mentesítsen és azt az egyénenként megállapított évi bérösszeg és egyéb feltételek mellet bocsássa az egyesület rendelkezésére"?. Erre példa lehet Győr városa. Akkoriban a szegedi horgászok leginkább a Tiszára jártak amelynek azonban legendás halbősége ekkora már jelentősen megcsappant. A közgyűlésen Dr. Landerzber Jenő Tisza ügyben kér szót és négy pontban megfogalmazza a visszaesés okait: "1. A szabályozás által elvett árterek, amelyek horgászatra ideáliasak voltak; 2. A szabályozás által sebes folyásúvá lett víz; 3. Rablógazdálkodás, orvhalászat 4. Az úgy nevezett kubikgödrök nincsenek egymással, és a Tiszával összekötve így az ivadék és az anyaállomány kinn reked"?. Ezen problémák megoldása hosszú időre feladatot ad az egyesületnek. Az ügyvezető elnök bejelenti, hogy az egyesületi összejövetelek rendszeresen szerdánkén 6-8-ig lesznek. Ekkor olvassa fel az általa alkotott egyesületi 10 parancsolat szövegét is:

"1. Űzzed szeretett sportunkat, tényleg sportszerűen!
2. Ne tekintsd a sporthalászatot kenyérkeresetnek, hanem testet, lelket nemesítő foglalkozásnak!
3. Tanuld meg sportunk minden ágazatát, mert minden sportnak megvannak a maga szabályai!
4. Tedd közkincsé, amit megtanultál és tapasztaltál!
5. Sportunk finoman és törvényszerűen űzzed!
6. Ápold a testvéri összetartást, képviseld minden téren a haladás szellemét, és oktasd, támogasd sporttársaidat!
7. Mozdítsd elő mindenütt a sporthalászat érdekeit!
8. Igyekezz megmenti a pusztuló halállományt, mert az közvagyon, hívd fel a sajtó és a hatóságok figyelmét a Tisza kipusztuló félben lévő halaira!
9. Élj egyesületi sportszellemben és igaz magyar bajtársi szeretetben!
10. Tartsd tiszteletben a törvényeket, és másik által is tartasd be!"?

Moldvay Kálmán: "A horgászat tízparancsolata"?
1935
Az 1936 évi első választmányi ülés Grüner Miklósra bízza a búvártó bérbe vételi lehetőségének felkutatását. Megszavazza a Halászat és a Vadászat folyóiratok előfizetését. Az ügyvezető elnök bejelenti hogy az egyesület a következő összejövetelt a Stemler vendéglő külön szobájában tartarja. Ebben az évben sikerül elérni , hogy a téli kikötő horgászvíz legyen. Ekkor azonban még csak az egyesület keretén belül alakult "téli kikötői társaság"? használhatja. Ekkortájt az egyesületi élet valóban működik pl.: Kocsárdi Béla nyári kirándulást szervez a téli kikötőben pedig fedett móló létesítéséről hoznak határozatot.

1937. augusztusában Moldvay Kálmán ügyvezető elnök haláláról a délmagyarország is beszámol:

"Összeszedte a szervezetlen úri horgászokat, rendet és igazi sportszellemet teremtett köztük. És mint a horgászó-sport igen lelkes és nagy tudású híve, mint energikus, fegyelmet is követelő elöljáró bizonyára a legvirágzóbbá tette volna, ha a kérlelhetetlen halál 52 éves korában a horgászó szerszámokat ki nem üti kezéből."?

DÉLMAGYARORSZÁG: "Emlékezés Moldvay Kálmán ny. csendőr alezredesre"?

1938 fordulópont az egyesület életében. A vezetőség úgy érzi elérte legfontosabb célját azzal hogy saját vízbérletet szerzett, s így a tápéi kikötő a tagok rendelkezésére állnak. Elkészül a fentebb említett faház is, amely Moldvay emlékére a „Kálmán-házat"? nevet kapja. Sajnos a ház 1944-re olyan rossz állapotba kerül, hogy javítása nem tűr halasztást. Veres Károly egyesületi tag ezért javasolja hogy intézzenek körlevelet az egyesület tagjaihoz, járuljanak hozzá a javítás költségeihez.

A második világháború utáni időszak az egyesület életébe is változásokat hozott. A történelem a civil szervezetek életét is nagyban befolyásolta. Minden ami polgári volt, gyanússá vált így a horgászegyesületek is. Egyvalami azonban nem változott. A horgászokat korábban is és ez idő alatt is a víz és a sport szeretete tartotta össze és az a gondolkodásmód miszerint: az élő környezetet védeni és gondozni kell! A horgászok próbálnak minél többet tenni az egyesület fennmaradásáért. 1947-ben a tagdíjat és hozzájárulást 60 Ft.-ban állapítják meg hogy a pénzügyi egyensúly helyreálljon. Fontosnak tartják folytatni a betelepítést. A halállomány védelmére az egyesület halőrt fogad fel. Szintén a fenti célt szolgálja az a választmányi ülési döntés mely szerint: „ Horgászni ezután csupán 3 nyéllel összesen 6 horoggal és külön egy keszegelővel szabad, pótnyeleket vinni nem szabad, továbbá a búvár tón reggel 4 órától este 10 óráig lehet horgászni, helyfoglalás előre nem történhet"?. Szintén ez évben merül fel a vízterületek megosztásának lehetősége. Ez alapján az első csoportot a Búvár-tavi horgászok alkotják ( a tagdíj 46 Ft ), a második csoportban a Tiszán horgászók tartoznak ( tagdíj 46 Ft ), a harmadik csoportba azok kerülnek akik a Búvár-tavon, a Tiszán és a Téli kikötőben egyaránt horgásznak ( a tagdíj 62 Ft ). Szintén ebben az évben határoznak az egyesület nevének megváltoztatásáról. A korábbi "Sport Halászok Egyesülete"? helyett, a "Sporthorgászok Egyesülete"? nevet veszi fel a szervezet. Ez idő tájt a halat súlykorlátozással is védik már. Pontyból 40 dkg , márnából és süllőből 25 dkg a határ.

Az akkori Cserzy Mihály felkéri a tagokat, hogy ha különleges, általuk nem látott halat fognak azt adják át a Tanár Képző Főiskolának a múzeumi állomány gyarapítására. Ez a lépés egy fontos kapcsolat kezdete. A sajtó propaganda biztosítása érdekében Zsótér Imre újságírót megbízzák az egyesület sajtó ügyeinek intézéseivel. Az egyesületi élet gondoktól sem mentes. A Búvár-tóban a keszeg állomány túlszaporodik, ezért a ponty állomány védelme érdekében szükségessé válik a lehalászás. A kezdeményezés azonban eredménytelen marad a rossz és kicsi hálók miatt. A probléma megoldására rablóhal ivadékot ( süllőt, harcsát ) telepítenek a tóba.

Gazdasági megfontolásból ismét változtatni kell az egyesület nevén ezért 1949 május 8.-tól "Szegedi Horgász Egyesület"? néven működik tovább. A vezetőség összetétele sem felel meg az akkori politikai elvárásoknak ezért tisztújításra kerül sor. A főbb tisztségviselők helyükön maradnak viszont a vezetőség népnevelővel bővül. Az október 28.-i választmányi ülésen Mészáros Imre főtitkár javasolja, hogy az egyesület a "Szegedi Szakszervezet Sporthorgász Szakosztályaként"? való további működését indítványozza. A javaslatot a választmány elfogadja.

1950-től az egyesület elnöke Bálint Gyula Sándor ipari és kereskedelmi iskolai tanár. Ebben az évben a téglagyári gödrök bérletére kap engedélyt a szervezet. Szintén ekkor kapja meg az egyesület a Nagyfai-holt ág egy részének használatát.

Az egyesület története

„Évtizedek, horgászbottal” a címe, s „A Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület élete az alapítástól napjainkig” az alcíme annak a horgász-helytörténeti kötetnek, amely az egyesület – illetve jogelődje – megalakulásának hatvanötödik évfordulójára, az egyesület kiadásában jelent meg, Farkas Csaba tollából. A könyv az egyesületi archívum, levéltári források és a HOHE számos meghatározó egyéniségének visszaemlékezései alapján ismerteti a Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület hatvanöt évét, s mindenki számára, aki érdeklődik a horgászat iránt, rendkívül érdekes olvasmány.
A kötet az 1934-ben történt megalakulás eseményeinek tárgyalásával kezdődik. Az említett év október 23-án jött létre a szegedi Sporthalászok Egyesülete; az alapító közgyűlést az elnök dr. Ditróy Gábor egyetemi tanár távollétében Moldovay Kálmán alezredes, ügyvezető elnök nyitotta meg. A megalakulás után legfontosabb teendő a vízhez jutás volt. Az első egyesületi víz az – akkori elnevezésével – „Nagybúvártó” lett. Ennek gondozása, telepítése s persze horgászata mellett főleg a Tiszára jártak a szegedi horgászok, és igyekeztek mindent megtenni az áradások után visszahúzódó folyóba a kubikgödrökben kinnrekedt ivadék- és kifejletthal-állományért. Már akkor megkülönböztettek „sport-, azaz passziózó” horgászt, akiknek a csönd, a nyugalom, a városi kőrengetegből való kiszabadulás a fontos, és – sajnos, ma is létező -- ún. „pecsenyehorgászt”. A második világháború után évváltozás következett be az egyesület életében, s az új név – Szegedi Horgász Egyesület – már jobban kifejezi tagjai irányultságát: elkülöníti a horgászatot a halászattól. Egyébként ekkortájban merült föl először „a téglagyári tavak” – a Keramit és társai – bérlésének terve, melyből később valóság lett. Az egyesületből időközben többen kiváltak és új egyesületet hoztak létre, Spartacus néven, ám ez csak egy ideig eredményezte két szegedi egyesület párhuzamos működését. 1970-ben egyesül a Szegedi Horgász és a Spartacus HE, s a csapat egy év múlva fölveszi máig élő elnevezését, a Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület nevet. Rövid ideig az Atkai-holtág is egyesületi víz volt, ennél azonban fontosabb, hogy 1978-ban megoldódnak az egyesület helyiséggondjai, s beköltözhetett jelenlegi épületébe, a belső berendezést rengeteg társadalmi munkával helyrehozva. 1984-ben – az egyesület fönnállásának ötvenedik évfordulója alkalmából -- nagy sikerű horgászati kiállítást tartott a Herman. Eljött 1990, a rendszerváltozás, mely azonban nem változtatott azon: a Fehér-part és a Szilvás halállományára fokozottan odafigyelt az egyesület, hogy egy korábbi, külső cég okozta, fehér-parti halpusztulás ne ismétlődhessen meg. Megoldották a Keramit és társai vízutánpótlását is. A Keramit és társtavai helyzete – Szabó György egyesületi elnökségének ideje alatt – megszilárdult: haszonbérleti szerződés révén 2029 december 31-ig az egyesület gazdálkodhat rajta, s biztosítottá vált, hogy a Fehér-part és a Szilvás szintén hosszútávon a Hermannál marad. A tíz és fél hektáros Sándorfalvi-tavat pedig megvásárolta az egyesület: ha esetleg később kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, tagjai akkor is, minden körülmények között tudjanak hol horgászni.
Eddig ismerteti az egyesület 65. éves jubileumára megjelent könyv a HOHE történetét – de nemcsak minderről szól. Az „Egyesületi vizeink”, „A Keramit óriása”, „A Fehér-part fekete évei”, a „Milyen is a Tisza?”, a „Rapsicok a kikötőben”, az „Egy évtized az egyesület élén”, az „Arcok a vízpartról”, a „Versenyzők és versenyek”, „Az új generáció”, „A jövő horgászatáért” fejezetcímek jól mutatják, mi mindenről olvashat a kötetben az érdeklődő. Aki előtt a könyv révén képekben is fölvillan a sok vihart megélt, mégis egyben maradt, a szegedi horgászélet motorjának számító egyesület, a könyv megjelenésekor 65 éve. (Farkas Csaba: Évtizedek, horgászbottal, 1999, az egyesület kiadása)